Amennyiben egy mezőgazdasági vagy biogáz üzem a trágyát vagy a szeparált végterméket zárt csarnokban tárolja, szembesül a trágyacsarnok légterében feldúsuló ammónia eróziós hatásával. Ennek megakadályozására a trágyacsarnok légterében feldúsuló és szabadba kijutó ammónia semlegesítésére szellőző rendszer és egyedi savas gázmosó fejlesztését valósítottuk meg. Az ammónia semlegesítésére leggyakrabban használt megoldás közé tartozik a savas gázmosó, amely fizikai-kémiai elven köti meg a gázban található ammóniát. A megkötés folyamata három lépésből áll. Az első az ammónia beoldódása a mosófolyadékba, ezt követi az ammónia disszociációja, majd a sav-bázis reakció, amely során, a szintén mosófolyadékban oldott savval az ammónia sót képez. Az egyik elterjedt sav reagens a kénsav. Az ammóniával reagálva ammónium-szulfát sót képez, amely műtrágyaként további felhasználásra alkalmas. Kutatás-fejlesztési jelleggel olyan alternatív mosófolyadék összetételt kerestünk, amely a kénsavval ellentétben kevésbé veszélyes vegyület, olcsóbb és az ammóniával alkotott sója kedvezőbb feltételekkel értékesíthető.

A magyarországi biogáz üzemek egyik jelentős alapanyaga a csemege kukorica konzervgyári feldolgozása során keletkező csuhé. Annak ellenére, hogy ez az alapanyag jó gázkihozatali paraméterekkel rendelkezik, az üzemek számára sokszor megoldhatatlan problémát okoz a friss illetve silózott csuhé megfelelő szecskaméretűre történő darálása. Az általunk kifejlesztett daráló egység egy speciálisan csemege kukorica feldolgozó gépsorra gyártott darálóból és egy egyedi adagoló szerkezetből áll, amellyel megoldható vált a daráló homlokrakodóval történő „etetése”. A robosztus feladó szerkezet rétegvastagság szabályozóval és frekvenciaváltóval van felszerelve, ezáltal  szabályozható a darálás sebessége is.

A lakott területek közelében működő biogáz üzemek egyik fő kihívása, hogy az üzemből esetlegesen kiáramló bűzhatást minimálisra csökkentsék a környékbeli lakosság nyugalma érdekében. A szilárdkomponens beadagolóból kiáramló veszteséggáz kezelését egy saját biofilter fejlesztésével oldottuk meg. Az eszköz a veszteséggázban található kénhidrogén kezelésére szolgál, ezen túl alkalmas a további, nyomgázok (pl. ammónia) és a kipárolgás során a gázba kerülő egyéb szaghatást okozó komponensek (pl. VOC-k) ártalmatlanítására. A biofilterben baktériumok anyagcseréje során, aerob körülmények között történik a fent említett gázalkotók lebontása biológiai oxidációval. A veszteséggáz elszívása egy centrifugális átömlésű ventilátor beépítésével valósult meg, amely minimum 4-5 közötti légcsere szám mellett képes az előkeverő akna gázterében levő gáz-levegő keverék elszívására és továbbítására a biofilterhez. A szerves hordozóközeggel feltöltött biofilter tartályon való átfúvás után a szaghatást okozó összetevők kellő mértékben csökkenthetők.

A biogáz üzemek profitabilitásának egyik kulcsa, hogy a rendelkezésre álló erőforrásaikat – mint például a veszteséghő illetve a biozagy – hogyan tudják gazdaságosan hasznosítani. A biogáz üzemből kilépő veszteséghő és a keletkező melléktermékek optimális hasznosítására egyedi összekapcsolású szárító és pelletáló gépsor konstrukciót terveztünk. A piacon található biogáz veszteséghőt felhasználó szárítók jellemzően közel 1 kWth/litervíz szárítási kapacitással bírnak. A jelen fejlesztéssel megvalósítandó műszaki koncepcióval ezt sikerült megnövelni 1,2 kWth/litervíz kapacitásra, mindezt úgy, hogy a biogáz motorból rendelkezésre álló hőteljesítmény két különálló szárítóegységben használjuk fel, a jobb szárítási kapacitás és termelékenység elérése érdekében, különböző működési elvű szárítókban. Az előszárító a gázmotorblokk veszteséghőjét 70-80°C-os szárítólevegő formájában, míg az utószárító közvetlenül a gázmotorból kilépő, közel 500 °C-os füstgáz veszteséghőjét hasznosítja.